Szerző: Barby

Éjjel 1 óra van és mi még alig aludtunk valamit, ugyanis nagy vihar tört ki. Nem azért mert félünk, hanem azért  mert nagyon hangos a mennydörgés!
Valaki kopogott és mi erre összerezzentünk.
 Gyere!-  szóltam ki németül
Az ikrek léptek be az ajtón.
-    Ti sem tudtok aludni? – tette fel a kérdést Eszti
-    Nem…  Ez a mennydörgés olyan hangos,h csak Gustavot és Georgot nem ébreszti fel… -mondták az ikrek.
-    Hát ja! Gyertek üljetek le! Mit csináljunk??- kérdeztem
-    Hát… nekem volna pár 5letem…- Tom
-    Nem szeretnénk hallani! – vágtuk rá gyorsan magyarul, és az ikrek csak néztek
-    Tanítsatok meg minket magyarul! – mondta Bill hirtelen
-    Most?? – én
-    Igen!
-    Jó… de ha már itt tartunk akkor nem ártana angol korrepetálás…- mondtam
-    Nekem meg német! – csatlakozott Eszter
-    Jó, akkor csináljuk úgy,h Barby Billt tanítja magyarul, én Esztit németül, utána pedig minden megcserélődik.- osztotta meg ötletét Tom
-    Nem is rossz ötlet!-mondtam
-    Még jó,h nem rossz!!  Te vagy Billel!- Eszti magyarul
-    Miről van szó? – kérdezte Bill mivel felismerte,h róla beszélünk
-    Szerintem csak rajtad veszekednek!- Tom  nagy mosollyal az arcán
-    NEM!!- mondtuk gyorsan és elfordultunk mert éreztük,h kezdünk pirulni.
-    Miért veszekednénk, hisz mi nagyon jó barátnők vagyunk??- mondta Eszti  és még hozzátette magyarul: Bocsi Barby!
-    Semmi baj!- válaszoltam magyarul, mire leesett,h a fiúk nem értenek semmit…
-    Mi van??- kérdezték az ikrek egyszerre
-    Semmi!- vágtuk rá gyorsan
-    Akkor kezdjük!- Tom
Nagyon élveztük a tanítást! Irtó cukik voltak amikor olyan szavakat mondtunk nekik amivel tudtuk,h nem non fognak boldogulni! És az akcentusuk is agyon édes ? 1-2 órával később Bill tanított engem angolra, Esztit pedig Tom németre és persze ők is sokat nevettek rajtunk.
-    Hát ti???- rontott be Gustav és Georg
-    ??? – mivel reggel volt ezért elég nehezen fogtuk fel a dolgot,de pár perc múlva leesett  /és koppant is?/,h a fiúk nálunk  aludtak az éjjel. és eléggé félreérthető pózokban voltunk.
-     Mit csináltatok?? – kérdezte Georg még mindig megdöbbenve
-    Nem kell semmi rosszra gondolni! – mondta Eszter és elmondtuk,h mit csináltunk mikor Tom megszólalt valami érthetetlen nyelven, mire rájöttem,h a fiúknak saját nyelvezete van és ezt kihasználva mond valamit.
-    Mibe fogadunk,h úgyis lefektetem valameikőjüket?-  kérdezte Tom Tokio-Japánul a többiekről. Eszter értetlenül nézett rám én meg 1 kézmozdulattal jeleztem,h majd elmondom és úgy tettem mintha nem értenék semmit, bár ez elég nehéz volt mert nagyon mérges lettem Tomra.
-    Szerintem ezt nem kéne…- folytatta Bill
-    Igen, tényleg nem kéne, és most húzás kifele!!- kiáltottam rájuk mert már nem tudtam magamban tartani a mérget. Kimentek és én bevágtam az ajtót.
-    Mi volt ez??- kérdezte Eszter értetlenül
-    Tokio-Japán… a fiúk saját nyelvezete!-magyaráztam és szépen elmondtam neki mindent, és látszott,h ő is nagyon mérges.

Közben a konyhában:
-    Most mi van? Miért néztek így rám? Honnan tudhattam volna, hogy megértik?? - Tom
-    Már eleve nem kellett volna belekezdened! Végre vannak olyan lányok akikben  tényleg megbízunk, ráadásul fanok! Nem kellene elhidegíteni magunktól őket!- mérgelődött Bill
-    Ez igaz!- csatlakozott Gustav is
-    Jó, de akkor mit csináljunk?- kérdezte kétségbeesetten Tom
-    Nekem van egy 5letem!- mondta Bill

Nem mentünk ki addig amíg el nem mentek a fiúk a konyhából, pedig már nagyon éhesek voltunk, és még mindig ott voltak.
-    Én már nagyon éhes vagyok, és korog a hasam is!- szólt Eszti
-    Nekem is! Szerintem menjünk ki és ne vegyünk róluk tudomást!- javasoltam
-    Az nehéz lesz!- Eszti
-    Tudom!- vettem 1 nagy levegőt és lenyomtam a kilincset.
Esztinek igaza volt, mert alig tudtuk megállni,h levegőnek nézzük őket. Nagy nehezen a fiúk jelenlétében megkajáltunk, és ügyet sem vetettünk  a magyarázatokra.
-    Ez szörnyű volt! Van egy olyan versike,h „Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem,h levegő nélkül nem tudok élni!”- mondtam
-    Hát igen… most mit csináljunk?
-    Nem tudom…  Megvárjuk amíg ők cselekednek?- javasoltam
-    Ok… és szerkizem a lapot. Te nem a tiéteket?
-    Nem… kitöröltem… muszáj volt- én szomorúan
-    Bocsi! Akkor  írjuk meg az én oldimra a beszámolókat közösen! A mait is beleírjuk?
-    Semmi baj! Szerintem várjuk meg,h mi sül ki belőle…
Sokáig írtuk a beszámolót, és amikor befejeztük elmentünk fürdeni, és mivel nagyon fáradtak voltunk ezért gyorsan elaludtunk.
Amikor felébredtünk 2 nagy csokor virág volt az éjjeliszekrényünkön…
-    Woww a fiúk kitesznek magukért!- mondta meglepődötten Eszti
-    Hát ki is tehetnek! – morogtam és észrevettem egy levelet a laptop mellett. – Nézd!- mutattam a levélre
Gyorsan kinyitottam és egy rejtvényt találtam benne.
-    „Vidámság helye, finom a fagyi!”- olvastam- Ennek mi értelme van?
-    Nem tudom, de itt i van egy levél- mutatott Eszti a küszöbre
-    „ Nagyon sajnáljuk ami tegnap történt, és szeretnénk valahogy jóvá tenni. Ha megoldjátok a rejtvényeket, akkor eljuttok hozzánk, ahol meglepetés vár benneteket! Sok sikert!”- olvasta Eszti is.
-    Hmm… „ Vidámság helye…”  az lehet, strand, vagy vidámpark…- gondolkoztam hangosan
-    Ez az Barby! Te zseni vagy! A vidámpark!! És meg kell keresnünk 1 fagyiárust és venni kell tőlle fagyit!
-    Tudtam én,h okos vok :D Na öltözzünk gyorsan, és irány a vidámpark!
Gyorsan felöltöztünk és rohantunk a vidámparkba.
-    Nah itt vunk és most hogyan tovább? – kérdeztem
-    Kövessük a nyilakat!- mondta Eszti
-    Mien nyilakat??- kérdeztem és megláttam
Futottunk arra amerre a nyilak mutatták és végre megtaláltunk 1 standot.
- Sziasztok! Biztosan ti vagytok Eszter És Barby!- szólt vidáman az árus és előkeresett egy borítékot amit átnyújtott nekünk. És gyorsan rohantunk egy padhoz elolvasni.
- „Virág, amit nektek is adtunk! Ott lesz az utolsó levél! „- olvastam
- Na ez mit jelent?- kérdeztem pár percnyi gondolkodás után
- Rózsa! Virágboltba kell mennünk, ami a legközelebb van ide!- Mondta gyorsan Eszti, és már megint rohantunk. Találtunk nyilakat és sikeresen odaértünk a boltba, és felismert minket ott is az árus és a kezünkbe nyomott egy levelet.
- „ Jobbra tőlünk van egy  hely, gyertek és foglaljátok el!”- olvastam.
Kiértünk a boltból és jobbra néztünk ahol egy csarnok volt és a plakát jelezte,h Tokio Hotel koncert lesz ma. Kint már várt ránk a menedzser és gyorsan elmondta,h merre menjünk és elsietett.
-    Na hát akkor menjünk!- mondtam és elindultunk. Beértünk a koncerthelyiségbe és ismeretlen dallam csendült fel,de a hang ismerős volt.  Nagyon tetszett a dal mindkettőnknek és a végén a 4 fiú bocsánatot kért, ami a mikrofonba üvöltöttek.
-    Na, megbocsátotok? – kérdezték amikor lejöttek  a színpadról
-    Hát…  nem is tudom…- Húztam az agyukat
-    Hát igen… ezt még meg kell beszélnünk!- csatlakozott Eszti
-    Naaaa légyszi!!! – néztek ránk nagy boci szemeikkel a fiúk és egy nagy BOCSÁNAT! feliratú tortához vezettek minket.
-    Jól van!- mondtuk egyszerre
-    Oké, akkor együnk!- szólalt meg Georg
Már mindenki nagyon éhes volt és befaltuk a fél tortát.
-    Hogy koncertezünk így???- kérdezte Bill
-    Majd hozatunk egy hordárt aki bevisz minket!- mondta Gustav
És erre mindenki jót nevetett.  Kb. 30 perc múlva visszaindultunk a buszba átöltözni a koncihoz.
Ez a koncert is nagyon jól sikerült, és megint énekeltem Billel!
Nagyon jól éreztük magunkat!